H→CZ
A dolgok a ’80-as évek közepén kezdtek egyfelé mutatni, amikor a kb. két hazai tv-csatorna valamelyike lejátszotta a Hrabal írásai alapján készült Menzel filmeket. Ja, és a témák egyik-másika az antikváriumban, könyv formájában is elérhető volt, így csak az amúgy is ingoványos pályán, helyzetünk meghatározására hiába is fordított idő híján és a dolgok egyértelmű definiálásától való elenyésző félelmünk miatt nem fogalmazódott meg bennünk, hogy e világ nélkül nem tudunk élni. Mentünk is ám, ha tehettük Prágába és nem csak oda, de egész Cse'szlovákiába, vonattal. Már a többnyire éjszakai vonatutak egy új dimenziót nyitottak Prago-, vagy éppen Ostravar formájában, amit csak fokozott a romantikus -ice nevű helyiségnevekkel való játék (Havličkův Brod-ban is le kéne egyszer szállni). Mondom nektek, kint jó világ volt, halsaláta némi sörrel, nem baj ha nem foglaltál szállást, valahol mindig akadt, mégha az új Hlavní Nádraľí nem is a legbarátságosabb menedék. Smíchovból menj Karlątejnbe, Středről Karlovyba vagy Kutná Horába. Borzalmas az élmény 2008 februárjában a pesti trolin, midőn hangos angol mobiljából képeket varázsolva ordítja: kutnahora ö bjutifúl csek táun. Legyél vasutas, hogy évente háromszor ingyen mehess cseszkóba, s hagyd ott a céget, hogy később autóval a brünni teszkóba. ’88-90 tájt egy kicsit sajnáljuk, hogy nem jött el a rendszerváltás, hiszen a száztornyú egységei még nem készültek fel ránk, és nemegyszer, de lehet, hogy csak egyszer könnyekkel küszködve hagyjuk ott a várost. Ma már egy kicsit bánom, hogy biztatásunknak nem állt ellen, és metropoliszok sorába lépett, hiszen nyilván jobban szerettem, mikor belvárosi ivóiban is a helyiekkel találkozhattam. Nyugatra nyitó nedves időkben, ha már a régi betérők majd mindegyike Svejk hálózattá aljasul, örülj, hogy jut idő megismerni déli és keleti csehmorva vidékeket, és szerelmed nyíljon ki az országra. Hagyd, hogy amúgy borvidéken szocializálódott nejeden elhatalmasodjon az új sörök felfedezésének vágya, főzzön itthon kulajdát, česnečkát, de jó a hermelin is. Nyíló világban valaki mindig megkeres: „te sokat jártál Prágába, nem megyünk együtt?”. Szív dobban, újra indulunk a Hűtlenhez, járunk hát ismét. Invernessbe is Prágán át vezet az út, Stones előtt Ökör, nürnbergi vonat Ökör után, barátot, teąót, havert lát az Ökör. ’93-ban csurányi Bohuą löki arrébb őket a Tigris vécéje előtt állva, és az oldalborda jobb bordája ma is monda tárgya. Hülye Hrabal, hülye Menzel, hülye Pivonka megfertőzve rohan utánatok, kocsija, zenéje, könyve, cipője, nickje cseh. Mint a megszállott, fürkész északnyugatra, nem érti se apja, se anyja. Húsz év múlva regényeket filmeket újraélni megnyugtató öröm, feltöltődik a lakás általuk. Daleąice, Nymburk sincs már távol, tanulj nyelvet, messzebb juthatsz. Így kerül közel a freudi Příbor vagy tatrai Kopřivnice, egész jó kis hobbi kerekedik ebből. Helyi sörbarátokkal levelezni nem nagy gond már, és ráakadsz a hazai hasonszőrre. Ártatlan szokásod elhatalmasodik, és rájössz, azért lehetsz szomorú, mert nem vagy ott. Ano, ano, menjünk hát Vokovicébe, Libocba, Bohnicébe, hűű, a dombon túl már Lahovice és Kbely van. De, ha éppen babád marasztal, habozz, ám, ha teheted kerekedj fel honti, párkányi Corgoň útján a Kozel közbe, és játssz egy kis csehszlovákot, puttonyodba halsalátát, sert, horalkyt, kenyeret tömve. No, de hogy ebben is jobban nálunk! Szavamra, ma sem tudom pontosan mi a titka e vidéknek, miért hat így egy szittyára, aki - mondhatjátok - megbolondult tisztára, s csak keresi az összefüggéseket, melyekből párat tán (úm. spojení-přípojka-spojovací-přípoj-konexe-spojitost-souvislost-kontext-poměr-zákaznictvo-klientela-connection, vagy éppen propojení) bizonnyal meg is lelt.