CriMass
Minden esetre tegnap, az ún. Autómentes Napon, amikor a város telis-tele volt autóval, (valahol azt olvasom, hogy az autómentes napi eseményeket a Toyota támogatja?) a problémát tovább tetézte, hogy a város tele lett kerékpárossal is. És a tegnap este azt is igazolta, hogy autós és kerékpáros között többnyire nincs különbség, legfeljebb a buktárca vastagságában. Magam ugyanis a szokásos hétfői hobbifociról kerékpáron hazafelé tartva azt tapasztaltam, hogy jámbor kerékpáros burámat nem csak az autók, de ezen a napon legfőképp a kerékpárostársak veszélyeztetik. Az egyébként hasznos és fontos célt, azaz, hogy nyomást gyakoroljanak a döntéshozókra, és felhívják a figyelmet e környezetbarát közlekedési formára, a kerékpározásra, a szervezők bizonyára elérték, bár ahhoz képest, hogy 2004. óta évente kétszer ezt megteszik, a kézzelfogható eredmény (180 km kerékpárút?) igencsak megkérdőjelezhető. Tény, hogy szeptember 22-én este fél nyolc körül a budai dunai kerékpárúton déli irányba haladtomban mozgalmár sorstársaim emlékeim szerint legalább három alkalommal késztettek balesetmegelőző hirtelen fékezésre. Tipikus szituáció volt, hogy a meglehetősen keskeny kerékpárúton ketten-hárman egymás mellett haladtak, és e szokásukból nem kívántak engedni szembejövő csekélységem kedvéért, vagy konvojuk által megerősödve, hangos ordítozásukkal maguknak esélyt sem adtak arra, hogy észleljék a szembejövőt. A kritikus tömeg úgy tűnik, mint minden masszaprogram a tömegpszichózis áldozata lett, s a társakkal megtámogatott szelíd kerékpárosok a buli sodrában néha ámokfutókká váltak. Hadd kérjelek meg ezúton is benneteket, kik megmozdulásotokkal nemes célt szolgáltok, örüljetek neki, ha sokan összejöttök, de ne viselkedjetek úgy, mint a balga többség. Maradjatok e jeles napon is szolid, a Földért aggódó, ám embertársaitokat is tisztelő szereplői bolygónk e kritikus masszájának.