Pivonka.hu

Mert ott kell lennünk nekünk, akik ismeretlenül is barátunknak tekintjük e morvacseh urat, Bohumil Hrabalt. Hisz’ e legény ott, a szerencsétlen időkben is jó helyen volt jó időben, így megfogalmazhatta azt, amit távolabbi tájon halkan vagy hangosabban mi is vallunk: minden emberben és sörben van valami jó. Bár eddig is tudtuk magunkról, hogy szeretnivaló csodabogarak, lelkes megszállottak, szelíd őrültek, vagy éppen mihaszna mániákusok vagyunk, írásai céltáblájaként egyáltalán nem érezhetjük magányosnak ártatlan devianciánkat. Munkássága éppen attól erős ugyanis, hogy művei nemcsak szórakoztatnak, és érthető stílusban tanítanak, de jókora pofont mérnek a haszonelvűségben tetszelgő világnak. Külön örvendetes ez akkor, amikor majd’ minden és mindenki a profit mindenhatóságáról próbál meggyőzni minket. Ilyen időkben az igazán szilárd meggyőződésű népek is hajlamosak bedőlni a szirénhangoknak, s gépként szajkózni emberidegen elveket. - Én persze nem, - mondjuk mindannyian, és élünk, ahogy akarunk, teszünk ahogy elvárják. Hogy nyomot hagyjunk a Földön, ország- vagy vállalatvezetők leszünk, ha erre nincs ambíciónk, írásra, költésre adjuk fejünket, vagy csak élünk egyszerűen, és tesszük dolgunkat, témát adva ezzel az előbbi két csoportnak. Hrabal hősei döntően ilyen figurák, nem vezetnek ők semmit, nem is törekszenek a halhatatlanságra, ám nélkülük egy vezető sem boldogulna, egy íróra sem szállna a múzsa. Szürke eminenciások ők, a szelídebb fajtából, néha egy kicsit harsányak, vagy csak hebehurgyák, sokszor azt sem tudják mi végre vannak a Földön. Látszólag csak vedelik a sört dézsaszám, oszt’ hoogyoznak. Aztán meg anekdotáznak, handabandáznak, csetlenek-botlanak, így vagy úgy, de szeretetet árasztanak. Kedvtelnek, pábitelkednek. De hogyan vihetik előre a világot a kedvtelők? Úgy, hogy azt meghagyják. Nem rohannak, nyitottak egymásra, nem az önzés hatja át tetteiket, és (a komló kivételével) csínján bánnak a forrásokkal. Rossz hír hát a sztárokat gyártó és utánzó világnak, hogy Hrabal a hétköznapi világban keresi és leli a hőst, a celeb maga az ember. Olvasatában a pécsi sörfőzde levét jócskán magáévá tevő szereplő sem csak lokálisan szalonképes. Bohumillal azt súgjuk egymásnak: azzal, hogy becsületesen, ugyanakkor nyitottan éljük az életünket, igazán jót teszünk a világnak, de nyilván a világ azon felének is, amely csak a mi szelídségünkben érdekelt. A nagy kérdés nem az tehát, hogyan tudsz megfelelni a társadalmi elvárásoknak, hanem az, hogyan tudod a normákat egészségesebb irányba lendíteni. Ezért kell a deviánsnak tekintett normálisoknak is megszólalniuk, és ezért kell ünnepelnünk Hrabal viszonylagos sikerét. Olvassa hát Öreg barátunk írásait minél több férfi és nő, és váljon általa normává az igazi normális.