Észrevetted?
Nem mondom, hogy egy virág dölt össze bennem, de az biztos, hogy a világ innentől lazálisabb. Mert eddig azért, ha egy német sört a lelkemre vettem, abban szinte biztos lehettem, hogy Reinheitsgebot. Úgy is, mint Tisztasági törvény. Nagybetűvel, hiszen üzenete 1514-től nemcsak anyagi természetű. Miközben nálunk Dózsa György jobbágyfelkelést vezényel, s érsekeink keresztes hadjáratot hirdetnek, Németországban Sörtisztasági törvényt alkotnak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az említett Kárpát-medencei történések nem a tisztaság jegyében fogantak, hisz' harcos eleink ugyancsak a megtisztulást tűzték zászlaikra, mégha eredményük meg is kérdőjelezhető, mert ha jól emlékszünk, Dózsát kivégezték, a parasztságot röghözkötötték, s a keresztes hadjáratok sem vívták ki valamennyi érintett feltétlen szimpátiáját. Egy szó, mint száz a Reinheitsgebot-ban az a jó, hogy rögzíti a jót. Ha valami egyéb adalék nélkül is jó, akkor miért dúsítanánk felesleges portékákkal? Ha eddig úgy éreztük, hogy a tisztaság irányába tett - akár a fenti példákon is szemléltetett - harcos vagy bátortalan próbálkozások csak a terhelt zónákban, így Magyarhonban szenvednek csorbát, tévedtünk. Mi valóban képesek vagyunk elrontani mindent, még lázadásunk leverése is kódolva van, ahogy a keresztesháborúkban sem vagyunk igazán nyerők. De, hogy kukoricát erőltessünk egy folyadékba, amely a nélkül is egész volt, valóban hungarikum. Azzal ráadásul, hogy rontópáli mivoltunkkal egy tradicionális müncheni fajtát fajtalanítunk meg, feltettük a negatív pontot az i-re. Ne kérdezzétek, hogyan sikerült ezt elérnünk, mindenesetre tény, hogy feltételezhetően anyagi indíttatású buzgolkodásunkkal egy sörnagyhatalom egyik zászlóshajóját futtattuk zátonyra, s ezzel az imperialista kizsákmányolók virágzásának, illetve tisztaságra törekvésének adtunk egy jókora pofont. De tudnak-e ők erről? Ha nem, úgy ezennel feljelentem hazánkat a Reinheitsgebot meggyalázásának vádjával, ha igen, akkor ismét alátámasztást nyert az állítás, miszerint a németek a vádak oltárán mindent feladnak magukból. Vagy mégsem...? Lehet, hogy csak bólintottak egyet, s mondották, ezeknek úgyis minden mindegy, s nekünk így is megéri. És tényleg, látva Mühlentorokat, Giebelhofokat, Fletókat, Frisch Fasslokat és hasonszőröket, valóban úgy tűnik, nekünk mindegy. Úgy is megisszuk. A levét.